Történelmünk

Építkezés

1956. szeptember 28-án bejelentették, hogy elkezdték a 32 tantermes iskola építését. Az iskola építésének megkezdésére javasolt összeg megközelítette a hatmillió forintot. Ekkor még kevesen sejtették, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb oktatási intézménye lesz. Százöt méter hosszúságú folyosók, közel hatezer négyzetméter beépített hasznos terület, ezek az adatok jelezték, hogy nem mindennapi méretekkel fog rendelkezni. A terv 1958-ban valóság lett - és ha némi késéssel is - szeptemberben átadták az építők az A-épületszárnyban lévő tizenhat tantermet rendeltetésének.

1958. október 30-án értesítés érkezett, hogy használhatjuk a "Ságvári Endre Állami Általános Iskola" elnevezést. Az új iskola első évében ezeröt tanuló és harminc nevelő kezdte meg a munkát. Ez a tanulólétszám szükségessé tette, hogy a tanulócsoportok délelőtt és délután megosztva járjanak az iskolába. Már a következő tanévben kialakult az iskola belső munkarendje és megalapozták a hagyományok kialakult rendszerét is. Sokkal nehezebben alakult ki az iskola további épületeinek körvonala.

1959-ben véglegesen elkészül a harminckét tantermes iskola" írja a Hírlap az év januári számában. A jóslat csak részben vált be. 1959. szeptember 3-án sor került a B-szárny átadására, az épület C-szárnyát csak 1961-ben adták át. Már a B-épületszárny átadása enyhítette az iskola teremgondjait, és ez egyben azt is jelentette, hogy az épület harmadik emeletén helyet kellett adni a gimnáziumi osztályoknak. Megkezdte működését az iskola helységeiben a Dolgozók Esti Iskolája, és az Ipari Továbbképző Iskola könnyűipari tagozata is. Az 1959/60-as tanévben megindult a tanulók politechnikai oktatása. Megtette lépéseit - elsőnek a városban - az iskolastúdió is. Hetente egyszer volt adás az iskola életéről.

A következő tanévek során a tanulók létszáma állandóan emelkedet. A gondokat súlyosbította, hogy az iskola építése még folyt, és nehezítette az oktató munkát. 1960. szeptember 1-től november 10-ig tizenhét olyan nap volt mindössze, amikor az építők nem zavarták erős zajjal a tanítást. Végre az 1961/62-es tanévben már minden osztályterem használható volt oktatásra. Huszonnégy tanteremben az általános iskolások, tízben a gimnazisták tanultak.

Az elkészült épület nemcsak a város legnagyobb oktatási intézménye lett, amely vonzotta a külföldi látogatókat, hanem a város dolgozóinak legnagyobb iskolája is. Közel háromezer-nyolcszáz nappali és esti tanuló járt ide 1962/63-ban.

Az iskola vezetősége jó kapcsolatokat épített ki a városi üzemekkel, középiskolákkal. Fokozatosan kiegészült az eszközállomány, szertári felszerelés, 1965-ben két televízió, hét magnetofon, kilenc diavetítő, és 3435 kötet könyv segítette az oktatást. Szükség volt ezekre az eszközökre, hiszen az 1965/66-os tanév a tanulói létszám rekordját is jelentette. Kettőezer-háromszázöt tanuló járt az intézménybe! Ebben a helyzetben mutatkozott meg igazán - a jó anyagi feltételek mellett - a pedagógus szakos ellátottság előnye, az oktatást segítő tizenhat szakkör, a napköziotthon, és a jól működő úttörőcsapat személyiségformáló szerepe.

A nagy tanulólétszám a tantestület létszámnövelését igényelte, és így 1968-ban már kilencvenegy pedagógus nevelte, oktatta a gyerekeket. Sikeres matematikai módszereket kísérleteztek ki az Országos Pedagógiai Intézet segítségével. Megvalósították az ötödik osztályban kezdődő pályaválasztási tanácsadást. Bevezették a tagozatos rendszerű tanítást (orosz, testnevelés, matematika). Így elérték, hogy az iskola tanulói szaktárgyi versenyeket nyertek, kiváló sporteredményeket értek el.

A 80-as években előtérbe került az egészségre nevelési program, a drog, alkohol, dohányzás ártalmainak megismertetése alapján. Az egyműszakos oktatásra való áttérés helyproblémát jelentett a 32 tanterem szűkösségével. Ekkor került bevezetésre a szaktantermi tanítási mód. A megnövekedett délutáni szabadidő hasznos eltöltésére a mozgalmi élet (úttörő, kisdobos), a sport, a szakkörök, a DSK nyújtottak lehetőséget a tanulók számára. Hétvégeken pedig a túrák, kirándulások, nyáron a csapat- és rajtáborok.

A 90-es évektől új városi oktatási program alakult ki. A rendszerváltás után az intézmény nevet változtatott, és a tantestület az eredetileg tervezett Szilágyi Erzsébet Általános Iskola elnevezés mellett döntött. Sajnos a 90-es évek elejére a demográfiai hullám elvonulásával folyamatosan csökkent a város általános iskoláiban a tanulólétszám. Közgyűlési határozat alapján az 1996/97-es tanévtől az épület egyik szárnyába külön intézményként a Hild József Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola költözött. 

Mindez az oktató-nevelő munka minőségén semmit sem rontott, továbbra is színvonalas oktatás folyik, amelyet az utóbbi években a számítástechnika emelt óraszámú oktatásával sikerült a mai igények elvárásaihoz igazítani. Az iskola 2008-ban ünnepelte 50. évfordulóját.